Kocsis Tibor, az X-Faktor egykori győztese, aki mára már egy igazi példaképpé vált a zenében, most új kihívások elé néz. Bár a showbiznisz világában elért sikereit mindenki ismeri, a 44 éves énekes még mindig fejlődik, és mostanra elérkezettnek érzi az időt arra, hogy mentorálásról is beszéljen. Sokan ismerhetik őt mint a színpad fényében tündöklő tehetséget, de most egy másik oldalát is megmutatta.
A legutóbbi interjújában, amelyet az Az ördög Pradát visel 2. című film premierjén adott, Kocsis Tibor arról beszélt, hogy miként változott meg a hozzáállása az évek során, és hogyan látja most a mentorálás és zsűrizés feladatát. A film, melyben Meryl Streep egy szigorú, határozott főnököt alakít, különösen közel áll Tibor szívéhez, mivel ő is nagy rajongója a színésznőnek. Kocsis számára nemcsak a film története, hanem a főszereplő karaktere is sokat mondott: egy kemény, ugyanakkor szeretetteljes és felelősségteljes személyiség, amelyet Tibor saját életében is keres.
„Nagyon szeretem Meryl Streepet, ő csodálatos ebben a szerepben. Én sosem voltam igazából olyan főnök, hogy beosztottam lett volna, és nem is feltétlenül szeretném kipróbálni. Nem lennék annyira kemény főnök, mert én inkább a magam főnöke vagyok. Néha magammal vagyok a legszigorúbb” – mondta Tibor, nevetve, hiszen az életében már régen megtanulta, hogyan irányítsa saját magát. Az énekes azt is elárulta, hogy néha szereti irányítani a dolgokat, de mindig igyekszik ezt kölcsönösen megosztani a párjával.
„Van olyan helyzet, amikor kicsit szeretek irányítani, de ez kölcsönös, megosztjuk egymás között a kontrollt” – tette hozzá Tibor, aki tisztában van azzal, hogy a valódi kapcsolatokban a kölcsönös tisztelet és egyensúly a legfontosabb.
De a legizgalmasabb része az interjúnak az volt, amikor Tibor a mentorálás és zsűrizés kérdéséhez érkezett. Elmondta, hogy évekkel ezelőtt már megpróbálkozott a zsűrizéssel az X-Faktorban, de akkor még nem érezte magát késznek erre a feladatra. „Volt már mentorcastingom az X-Faktorban, de akkor még nem voltam érett erre a feladatra. Nehezen tudtam magam belehelyezni abba a helyzetbe, hogy én mondjak valakiről ítéletet. De ma már felelősségteljesebben tudnék egy ilyen szerepkört megoldani” – osztotta meg Tibor, aki mára már sokkal érettebben és tapasztaltabban tekint a mentorálásra.
Kocsis Tibor számára a zsűrizés nemcsak egy szerep, hanem egy komoly felelősség is. Azt mondja, hogy a tehetségkutatók világában, ahol mindenkinek van egy álma, az őszinteség különösen fontos. „Ha zsűritag lennék egy tehetségkutatóban, akkor mindig őszinte lennék, és az őszinteség néha kemény” – magyarázta, hozzátéve, hogy a showbusiness és a divatvilág kemény, és az igazi pofonok akkor jönnek, amikor az ember a legkevésbé számít rá. Tibor számára ezek a pofonok tanulságosak voltak, és úgy érzi, hogy az életben szerzett tapasztalatok segítettek neki abban, hogy másokat is valódi és őszinte kritikával támogathasson.
„Nagyon sok műsort láttunk már, ahol nem lehet puhának lenni. Ez egy kemény világ, és a showbusiness csillogása nem fedi a valóságot. Az igazi pofonok után lehet az ember igazán fejlődni” – tette hozzá. Tibor úgy véli, hogy a mentorálás és a zsűrizés azért fontos, mert lehetőséget ad arra, hogy a fiatalokat segítse, de ehhez elengedhetetlen, hogy valódi, kemény kritikát adjon nekik, amikor szükséges. „Amikor valaki megkapja a pofont, az sokszor segíthet neki abban, hogy megértse, valóban ezt akarja-e, vagy épp itt az ideje váltani.”
Tibor elmondása szerint most már nemcsak a saját életében, hanem mások mentorálásában is szívesen részt venne, mert úgy érzi, elég érett ahhoz, hogy másokat támogasson a fejlődésükben. Az őszinteség és a felelősségvállalás mellett azonban Tibor számára a legfontosabb, hogy a mentoráltak valóban fejlődjenek, és ne csupán egy showműsor kedvéért mutassanak valamit.
„Ma már felelősségteljesebben állok a dolgokhoz, és úgy érzem, hogy ha most egy ilyen szerepbe kerülhetnék, akkor sikerrel tudnám vezetni a versenyzőket, és valóban segítenék nekik a fejlődésükben” – zárta le a beszélgetést Tibor, aki számára a mentorálás nemcsak egy munka, hanem egy komoly életfeladat.
