Felfoghatatlan fájdalomban él Dudás Miki édesanyja, aki alig egy év leforgása alatt veszítette el a férjét és a fiát is. A világbajnok kajakos halálával kapcsolatos nyomozás ugyan lezárult, de Dudásné Magyar Klári számára ez semmilyen megnyugvást nem jelentett.
A rendőrség hivatalosan is kizárta az idegenkezűséget a sportoló halálának ügyében. A vizsgálat szerint Dudás Miki halálát egy balesetszerű esés okozhatta. Az édesanya azonban azt mondja, számára mindez már semmit nem változtat.
Klári megtörten beszélt arról, hogy képtelen feldolgozni a történteket. Úgy érzi, az a veszteség, ami a családjukat érte, örökre nyomot hagy bennük. A legnehezebb számára az, hogy fia most már az édesapjával közös sírban nyugszik, ami minden egyes alkalommal újra feltépi a sebeket.
Az édesanya szerint Miki nemcsak gyermeke volt, hanem a legnagyobb támasza is. A sportoló nap mint nap kapcsolatban állt vele, folyamatosan figyelt rá, és próbált mellette lenni, különösen azután, hogy elveszítették a családfőt.
Klári úgy fogalmazott, szinte szimbiózisban éltek egymással. A kajakos jelentette számára a biztonságot és azt az embert, akire mindig számíthatott. Éppen ezért képtelen megérteni, hogyan veszthette el egyik napról a másikra azt az erős fiát, aki tele volt élettel és tervekkel.
A családtagok szerint Dudás Miki számára a gyerekei jelentették a világ közepét. Különösen kislányához, Mancihoz kötődött nagyon szorosan. Az édesanya felidézte, hogy a sportoló szinte minden nap ő ment a kicsiért az óvodába vagy a bölcsődébe, és imádta vele tölteni az idejét.
A tragédia körüli időszakot tovább nehezítette, hogy éppen Miki születésnapján került szóba az édesapa ügyének első bírósági tárgyalása is. Klári egészségi állapota miatt nem tudott jelen lenni, de a történtek így is teljesen összetörték.
Elmondása szerint a rendőrségtől hivatalos értesítést sem kaptak még a nyomozás lezárásáról, de őszintén bevallotta, hogy számára már nincs jelentősége annak, mire jutottak a hatóságok. Egyetlen dolog számít neki: hogy a fia nincs többé.
Az édesanya most a barátai és szerettei támogatásából próbál erőt meríteni, de úgy érzi, ezt a fájdalmat soha nem fogja tudni maga mögött hagyni. Szerinte nem igaz, hogy az idő begyógyítja a sebeket, mert vannak veszteségek, amelyek örökké ott maradnak az emberben.
Egyetlen gondolat ad neki némi kapaszkodót: hogy fia most újra együtt lehet az édesapjával.
