Néhány másodpercig csak néztem a pendrive-ot, nem értve, ki hagyhatta éppen itt.
A cetli rövid volt, de határozott.
„Ha bármi történik veled a döntő előtt — mutasd meg ezt a zsűri elnökének.”
Hideg futott végig a bőrömön.
Bedugtam a pendrive-ot abba a régi laptopba, amely az öltözőben állt a zenei próbákhoz.
A képernyőn biztonsági kamerafelvétel jelent meg.
Dátum — három nappal korábbról.
A videón a riválisom beszélgetett azzal a férfival, aki a színfalak mögötti helyiségekért felelt.
— A sorsolás után pontosan ezt az öltözőt zárd be — mondta. — A többit majd én intézem.
A férfi idegesen körbenézett.
— Ez túl kockázatos.
A lány egy vastag borítékot nyújtott át neki.
Ezután a felvétel megszakadt.
Az ajtón túlról továbbra is taps hallatszott.
Megértettem: alig maradt időm.
Szerencsére az öltözőben volt egy kis szolgálati ablak, amely a technikai folyosóra nyílt.
Kiáltottam a színpadi dolgozóknak.
Az egyik munkás meghallotta a hangomat, és gyorsan kinyitotta kívülről az ajtót.
Egyetlen másodpercet sem vesztegetve a zsűri elnökéhez rohantam.
Már éppen a következő versenyzőt készült bejelenteni.
— Kérem… ezt azonnal nézze meg.
Amikor meglátta az arcomat, rögtön megértette, hogy komoly dologról van szó.
Egy perccel később már az összes zsűritag a felvételt nézte.
A teremben szokatlan csend lett.
A szervezők leállították a versenyt.
A riválisom, aki éppen befejezte az előadását, még mosolygott a közönség felé, amikor odalépett hozzá a fesztivál igazgatója.
— Kérjük, jöjjön velünk.
Először felnevetett.
— Mi történt?
De amikor meglátta a felvételt a tablet képernyőjén, eltűnt belőle a magabiztosság.
Kiderült, hogy nem ez volt az első eset.
Az ellenőrzés során több korábbi panaszt is találtak az előző évek versenyzőitől: megrongált jelmezeket, eltűnt zenéket, kicserélt kellékeket.
Korábban senki sem tudta bizonyítani, ki állt a háttérben.
Most már megvoltak a bizonyítékok.
Diszkvalifikálták.
A férfit, aki segített neki, felfüggesztették a munkából.
A zsűri elnöke felém fordult.
— Készen áll fellépni?
Az órára néztem.
A verseny végéig már alig maradt idő.
A szívem vadul vert.
De most már nem bosszúból léptem színpadra.
Hanem önmagamért.
Amikor felcsendült a zene, a terem megdermedt.
Minden mozdulatomban benne volt mindaz, amin az elmúlt percekben keresztülmentem.
Az utolsó póz után csend következett.
Aztán az egész terem felállt.
Nemcsak a zsűri legmagasabb pontszámát kaptam meg.
Valami sokkal fontosabbat is megértettem.
Aki más bukásával próbál győzni, talán megnyerhet egyetlen pillanatot.
De az, aki megőrzi a méltóságát, és nem fél napvilágra hozni az igazságot, az egész életét megnyerheti.
