Baronits Gábor életében mindig különleges hely jutott a kutyáknak. Gyerekkorától kezdve négylábúak vették körül, ezért már fiatalon tudta, hogy egyszer neki is lesz saját társa. Erre azonban hosszú éveket kellett várnia. Amikor végül találkozott Lilivel, egyetlen fénykép is elég volt ahhoz, hogy ne keressen tovább.
A színész mindössze 19 éves volt, amikor elköltözött otthonról, miután szerepet kapott a Jóban Rosszban című sorozatban. Az ezt követő mozgalmas időszakban sokat dolgozott, társaságba járt, és a bulizós agglegényélet sem hagyott elég időt arra, hogy felelősen gondoskodjon egy állatról. Bár régóta vágyott kutyára, nem akarta addig magához venni, amíg nem tudta biztosan, hogy mindent megadhat neki.
Harmincéves korára érezte úgy, hogy megérett erre a feladatra. Egy dologban már az első pillanattól határozott volt: nem tenyésztőtől szeretne kutyát vásárolni, hanem egy otthonra váró állatot fogadna örökbe.
Éppen édesanyjánál, Ungár Anikónál tartózkodott, amikor megnyitotta a Facebookot, és belevágott a keresésbe. Szinte azonnal megjelent előtte egy akkor kétéves, labrador és vizsla keverék kutya képe. Ő volt Lili. Baronits Gábor egyetlen másik hirdetést sem nézett meg utána.
– Beírtam a Facebookon, hogy kutya örökbe fogadás. Lili volt az első, akit feldobott nekem, egy kétéves labrador-vizsla keverék. Én spirituális vagyok, ezért rögtön tudtam, hogy nem véletlenül ő került az utamba. Előtte nem sokkal vesztettem el imádott nagymamámat, akit szintén Lilinek hívtak – idézte fel meghatottan.
A találkozásuk szinte azonnal mindkettőjük életét megváltoztatta. Lili addigra már komoly veszélyen volt túl. Egy pécsi menhelyre került, miután az állatorvos értesítette az ott dolgozókat arról, hogy korábbi családja el akarja altatni. A kutya megmenekült, röviddel később pedig megérkezett érte Baronits Gábor.
A színész úgy érzi, Lili pontosan tudta, hogy új esélyt kapott. Már az első percektől figyelt rá, engedelmes volt, és soha nem próbált elszaladni mellőle. Kapcsolatuk annyira erős lett, hogy a mai napig póráz nélkül sétálnak, mert a kutya egyetlen pillanatra sem távolodik el gazdája lábától.
– Egy pécsi menhelyen volt, az állatorvos hívta őket, hogy ezt a kutyust el akarja altatni a családja – így menekült meg. Nem sokkal később jöttem én, és onnan igazi boldog élete van – de nekem is vele. Annyira hálás, hogy megmentettem, hogy az első percektől szófogadó, soha nem menne el a lábam mellől, nem is használunk pórázt. A legjobbkor érkezett az életembe, mert az örökbefogadás után három hónappal jött a Covid, nem volt színház, forgatás, úgyhogy minden időmet vele töltöttem, hatalmasakat kirándultunk, még inkább összenőttünk – mondta Baronits.
Az időzítés valóban különlegesnek bizonyult. Három hónappal Lili érkezése után kitört a koronavírus-járvány. A színházi előadások és a forgatások leálltak, így a színész szokatlanul sok időt tölthetett otthon. Hosszú kirándulásokra indultak, és a közösen megélt hónapok alatt még szorosabb lett köztük a kötelék.
Baronits Gábor azonban nemcsak azért gondolja sorsszerűnek a találkozást, mert a kutya ugyanazt a nevet viseli, mint szeretett nagymamája. Körülbelül egy hónappal az örökbefogadás után különös esemény történt velük a Hármashatár-hegyen.
Séta közben egy fekete kutya szaladt ki eléjük az erdőből. Lili azonnal játszani kezdett vele, pedig addig más kutyák társaságát soha nem kereste ilyen módon. Néhány pillanattal később megszólalt a fekete eb gazdája, és kiabálva hívta vissza az állatot.
A kutya neve Titi volt.
Ennek Baronits számára különös jelentése volt. Édesanyja Mutinak szólította a nagymamáját, ő azonban kisgyerekként Titinek nevezte. A színész azóta sem találkozott újra azzal a fekete kutyával, és biztos benne, hogy a szokatlan jelenet valamilyen üzenetet hordozott.
– Történt még egy érdekes dolog, ami arra utal, hogy nagymamám küldte nekem Lilit, aki egyébként az esküvőnkön is fontos szerepet töltött be. Egy hónapja lehetett nálam, amikor sétáltunk a Hármashatár-hegyen, és az erdőből kiszaladt elénk egy fekete kutya. Azonnal játszani kezdtek Lilivel, ami már eleve furcsa volt, mert előtte sosem játszott más ebekkel. Majd hallottam, ahogy a gazdája kiabálja a nevét: »Titi, Titi!« Lili nagymamámat – akit anyukám Mutinak szólított – én kiskoromban Titinek hívtam. Nem érdekes? Se előtte, se azóta nem láttam azt a fekete kutyust – tette hozzá.
Lili azóta Baronits Gábor családjának teljes jogú tagja lett, és még a színész esküvőjén is fontos szerepet kapott. Hét év telt el az első fénykép megpillantása óta, de Gábor ma is úgy érzi, hogy nem egyszerűen ő választotta ki a kutyát. Meggyőződése szerint elhunyt nagymamája segített abban, hogy a megfelelő pillanatban egymásra találjanak.
