Bochkor Gábor ismét olyan véleményt fogalmazott meg a rádióban, amely pillanatok alatt komoly felháborodást váltott ki. Ezúttal a kóbor kutyák, az állatmenhelyek támogatása és a hajléktalan emberek helyzete került szóba, a rádiós pedig egyértelművé tette: szerinte egy nehéz anyagi helyzetben lévő országban az emberek megsegítésének kellene elsőbbséget élveznie.
A csütörtöki műsorban az indította el a vitát, hogy a hallgatók arról beszéltek, milyen dolgokon változtatnának Magyarországon. Többen az állatvédelem helyzetét emelték ki, Bochkor viszont rögtön más irányból közelítette meg a kérdést.
„Miért nem az emberekkel foglalkozunk?” – vetette fel.
A rádiós az állatvédelem kérdését másodlagosnak nevezte, majd egy hallgatói véleménnyel is egyetértett, amely szerint addig nem kellene pénzt fordítani állatmenhelyekre, amíg emberek élnek méltatlan körülmények között az utcán.
Bochkor ekkor mondta ki az egyik legtöbbet idézett mondatát:
„Amíg ember van az utcán, méltatlan körülmények között – én egyetértek vele –, addig felejtsük már el a kóbor kutyákat!”
A téma azonban itt még nem zárult le.
Később Héjja Anett vetette fel, hogy ha ő lenne Magyarország miniszterelnöke, egyik első intézkedéseként mindenkit arra kötelezne, hogy évente legalább 10 ezer forinttal támogasson állatmenhelyeket.
Bochkor ezt már kifejezetten értetlenül fogadta.
„Miért adjon olyan ember, akinek egyébként abszolút nem szívügye a kutyabefogás?” – kérdezte.
Ezután gazdasági oldalról próbálta megindokolni a véleményét.
„Egy ruppótlan országban, ha valahova adsz pénzt, azt valahonnan elveszed, valakinek a kárára teszed. És itt kell tudnunk nagyon mérlegelnünk.”
A rádiós szerint nem az a cél, hogy minden támogatás ugyanoda kerüljön, hanem az, hogy szerinte az emberi problémák kerüljenek előrébb.
„Ne minden egy helyre menjen, de emberközpontúak legyünk már, ne állatközpontúak!”
A mondatokra hamar érkeztek az éles reakciók.
B. E. Belle író azt kifogásolta, hogy Bochkor érvelésében az emberek és az állatok támogatása mintha egymást kizáró lehetőségek lennének.
Szerinte az állatok különösen kiszolgáltatottak, hiszen nem képesek segítséget kérni, nem tudják elmondani, ha bántalmazzák, éheztetik vagy kidobják őket, és sok esetben magukat sem tudják megvédeni.
Az író ezért egyértelműen fogalmazott:
„A hajléktalan emberek támogatása és az állatmentés nem egymás konkurenciája.”
Még keményebb hangot ütött meg a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítvány.
Az állatvédők Bochkor korábbi megszólalásaira is utaltak, és úgy fogalmaztak, hogy szerintük a mostani véleménye minden korábbinál messzebb ment.
„Kösz, Bochkor Gábor! Volt már pár bunkó beszólásod, de a tegnapi minden léptéken túlmegy!”
Az alapítvány képviselői szerint Bochkor érveléséből kimarad egy lényeges különbség: az állatok teljesen az emberektől függnek, és sok esetben semmilyen lehetőségük nincs saját helyzetük megváltoztatására.
Bejegyzésükben rendkívül kemény képet festettek a hazai állatvédelem állapotáról.
„Amíg az állatvédelem ennyire lenn van a béka feneke alatt, amíg naponta állatok ezrei szenvednek láncra verve, szomjan és éhen halva az embereknek kiszolgáltatva, akkor beszól Bochkor Gábor, szembe köpve mind azokat, akik mindent próbálnak megtenni egy-egy szenvedő állat megmentéséért…”
Az alapítvány azonban nem csak bírálni akarta a rádióst.
Nyilvánosan meghívták Bochkort egyik következő mentőakciójukra, hogy személyesen is megtapasztalhassa, milyen körülmények közül próbálnak állatokat kimenteni.
„Bochkor Gábor, téged pedig meghívunk a következő mentőakciónkra! Tarts velünk!”
A felhívásukban azt is kérték tőle, hogy nézzen azoknak az állatoknak a szemébe, amelyek szerintük segítség nélkül nem élnének túl.
„Nézz a szemükbe azoknak a kutyáknak, akiket éppen megmentünk. Akik ott pusztulnának el, ha mi is rád hallgatnánk…”
Az állatvédők még egy másik programot is felajánlottak neki.
Azt írták, olyan helyre is elvinnék, ahol éppen kutyák segítik emberek életének megmentését, ezzel is azt szeretnék megmutatni, hogy szerintük az ember- és állatvédelem nem egymással szemben álló ügy.
„Aztán utána elvinnénk egy olyan helyre, ahol éppen a kutyák mentik meg az emberek életét… Velünk tartasz, Bocsi????”
Bochkor kijelentései így jóval nagyobb vitát indítottak annál, mint hogy mennyi pénz jusson állatmenhelyekre.
A konfliktus középpontjába végül az került, helyes-e egyáltalán egymással szembeállítani a hajléktalan emberek támogatását és az állatmentést.
A rádiós álláspontja szerint szűkös források mellett az emberi problémák élvezzenek elsőbbséget.
Az őt bíráló állatvédők viszont azt hangsúlyozzák, hogy a két ügynek nem egymás rovására kellene működnie, különösen azért, mert az állatok teljesen kiszolgáltatottak azoknak az embereknek, akik gondoskodnak róluk vagy éppen magukra hagyják őket.
Az ügy most egy konkrét meghívással folytatódhat: az állatvédők azt szeretnék, ha Bochkor nemcsak a mikrofon mögül beszélne a kérdésről, hanem személyesen is megnézné, milyen egy valódi mentőakció.
