Havas Henrik ritkán enged betekintést a magánéletébe, most azonban kivételt tett, és megmutatta kisoroszi otthonának egyik legféltettebb részét, a különleges kertet. A 77 éves újságíró eredetileg személyesen vezette volna körbe a vendégeket a birtokon, ám lábproblémái miatt végül inkább leült beszélgetni. Közben kiderült az is, milyen egészségi állapottal él együtt, hogyan került egy hatalmas fenyő egyik napról a másikra a kertjébe, és miért nem hajlandó eladni az öt millió forintért vásárolt Szent István-szobrot.
Havas Henrik kisoroszi otthonát sűrű növényzet és gondosan kialakított kert veszi körül.
A terv az volt, hogy maga a házigazda mutatja meg a különleges fákat, a tavat és a számára fontos tárgyakat.
Aznap azonban nem érezte jól magát.
„Nem kicsi a lábammal a probléma… Ma épp rosszkor jöttek, mert nem vagyok túl jól.”
Havas elmondása szerint polineuropátiával él együtt.
„Polineuropátia az állapotom neve. Mert ez nem betegség, hanem állapot, valaminek a következménye.”
A saját beszámolója szerint egészségügyi problémái egy több mint tíz évvel korábbi komoly műtétet követő időszakra vezethetők vissza.
A 77 éves újságíró arról beszélt, hogy 12-13 évvel ezelőtt egy nagy beavatkozáson esett át.
Elmondása szerint a vastagbele mintegy 80 százalékát eltávolították, emellett a lépét és a hasnyálmirigye egy részét is kivették.
„Nem volt daganat, de voltak rákos szövetek.”
A műtét négy és fél óráig tartott.
Havas azt mondta, a hasnyálmirigy egy részének eltávolítása után inzulinpótlásra szorul.
A lábával kapcsolatos problémákat ő ennek következményeként értelmezi.
„A hasnyálmirigy egy részének eltávolítása miatt inzulint kell pótolnom, ennek folyományaként jöttek a lábammal a problémák.”
A polineuropátia felismerésében elmondása szerint Rangos Katalin férje, dr. Bazsó Péter idegsebész és neurológus segített neki.
Havas azt is hozzátette, hogy szerinte nem sok mindent lehet kezdeni az állapottal.
„Ezzel egyébként nem nagyon lehet mit kezdeni…”
Majd saját feltételezését is megfogalmazta.
„Gyanakszom, hogy lelki okai vannak ennek az egésznek.”
Ez azonban az ő személyes elképzelése, nem pedig a rendelkezésre álló szövegben szereplő orvosi megállapítás.
A lábproblémák miatt a nagy kertbejárás végül elmaradt.
A kamerák azonban így is megmutatták azt a helyet, amelyet Havas Henrik általában nagyon féltve őriz a nyilvánosság elől.
Amikor megkérdezték tőle, ők-e az első forgatócsoport, akiket beengedett, a tőle megszokott módon mindössze ennyit válaszolt:
„Nem.”
Ezután elárulta, hogy korábban egyszer már járt nála stáb.
„Egyszer szerepeltem a Hal a Tortán című műsorban, akkor járt itt forgatóstáb.”
Ezen kívül azonban ritkán nyitja ki az ajtót idegenek előtt.
„Egyébként nem nagyon engedek ide idegeneket.”
Azt sem titkolta, hogy nem különösebben vágyik arra, hogy a magánéletét mutogassa.
„Nem kívánom a társaságukat és mutogatni sem szeretem a privát szférámat.”
A kert azonban sokkal barátságosabb képet mutat, mint amilyen szavakat a házigazda használ.
A terület rendezett, zöld és tele van különleges növényekkel.
Pedig Havas még az érkezés előtt megpróbálta lehűteni a várakozásokat.
Telefonon azt mondta:
„Felőlem jöhetnek, de szarul néz ki minden.”
Ennek okát is elmagyarázta.
A kert nemrég hőhullámot kapott, ráadásul az öntözőrendszerük is elromlott.
„Mert túl vagyunk egy rohadt nagy hőhullámon.”
Majd megjegyezte:
„És Magyar Péter miniszterelnök is azt mondta, hogy takarékoskodjunk a vízzel.”
Náluk azonban – saját szavai szerint – nem teljesen tudatos víztakarékosság történt.
„Mi nem készakarva takarékoskodtunk, elromlott az öntözőrendszer.”
Havas hozzátette, tavasszal ennél jóval szebb képet mutat a birtok.
Ennek ellenére most is bőven akad látnivaló.
A kert egyik büszkesége egy körülbelül 120 éves, egészséges diófa.
Van hatalmas pampafű.
Fűszerkert.
Nemesített akác.
Libanoni cédrus.
Japán birs.
És még számos különleges növény.
A birtok egyik leglátványosabb része a mesterséges tó, amelyben százával úsznak az aranyhalak.
Havas szemmel láthatóan szereti a különleges növényeket, de nem mindig a hagyományos módon szerzi be őket.
Az egyik legjobb története egy hatalmas fenyőhöz kapcsolódik.
Az újságíró bevallása szerint fiatalabb kerttulajdonosként nem szeretett volna éveket várni arra, hogy a fák megnőjenek.
„Az volt a mániám, hogy nekem gyorsan kellenek a növények.”
Amikor megvették a szomszédos kertet is, úgy döntött, azonnal kell oda egy komoly méretű fa.
Felment a Mátrába.
Kinézett egy kertet, ahol rengeteg nagy fenyő állt.
Bekopogott.
Majd egyszerűen közölte a tulajdonossal, hogy meg akarja venni az egyik fáját.
„Kijött a gazda, akivel közöltem, hogy el akarom vinni az egyik fenyőjét.”
A férfi először aligha gondolta, hogy Havas komolyan beszél.
De hamar kiderült, hogy igen.
„Szegény, nem hitt a fülének.”
Végül embereket hívtak.
Kiásták a hatalmas fenyőt.
Havas szerzett egy darus teherautót.
A fát pedig elszállították Kisorosziba.
Az érkezés állítólag látványos jelenet volt.
„Itt Kisorosziban csak néztek a parasztok, mint a moziban!”
A helyiek előző nap még üres területet láttak.
Másnap pedig már ott állt egy óriási fenyő.
„Tegnap itt még nem volt semmi, másnap egy hatalmas fenyő.”
A kert egyik legértékesebb tárgya azonban nem növény.
Hanem egy Szent Istvánt ábrázoló bronzszobor.
Az eredeti alkotás Székesfehérváron, egy szoborparkban látható.
A Havas kertjében álló példány története több művészhez is kapcsolódik.
Az újságíró két egykori kisoroszi barátját említette.
Az egyik Sváby Lajos Kossuth-díjas festőművész volt, Sváby András édesapja.
A másik Dienes Gábor Munkácsy-díjas festőművész.
A szobrot Török Richárd készítette.
Havas elmondása szerint Török egy Dienes Gábor-festményért cserélte el a bronzalkotást.
A szobor így került Dieneshez.
Több mint egy évtizeddel ezelőtt Dienes anyagi nehézségekkel küzdött.
Ekkor Havas megvásárolta tőle a művet.
Ötmillió forintot fizetett érte.
Ma már a szobor a kert egyik legfeltűnőbb pontja.
Havas azt is elismeri, van valami hiúság abban, hogy egy ekkora történelmi alak bronzszobra egy magánkertben áll.
„Eléggé hiúságos dolog, hogy egy magánkertben egy ilyen szobor legyen.”
De szerinte mindenkinek tetszik.
Olyannyira, hogy többen megpróbálták már megvásárolni tőle.
Ő azonban hallani sem akar róla.
„Sokan meg akarták már venni, de nem adom el.”
A pénz tehát ebben az esetben nem döntő.
A szobor története és személyes jelentősége láthatóan fontosabb számára.
A kerttel való kapcsolatában is van valami hasonló.
Havas nem az a típus, aki egész nap metszőollóval járná körbe a bokrokat.
A kertészeti munkát inkább olyanokra bízza, akik értenek hozzá.
A zöld környezetet azonban nagyon szereti.
Szívesen ül kint.
Nézi a fákat.
Hallgatja a csendet.
Figyeli a tavat.
Az egész helyből egyfajta nyugalom árad.
Ez különösen sokat jelenthet számára most, amikor a lábával kapcsolatos problémák a mindennapjait is nehezítik.
A kertben közben egy olyan Havas Henrik is előkerül, akit a közönség kevesebbszer lát.
A televízióból sokan a kemény, szarkasztikus, csípős nyelvű újságírót ismerik.
Kisorosziban viszont mosolygott.
Nevetett.
És láthatóan jól érezte magát.
A különleges kert tehát nem pusztán növények és értékes tárgyak gyűjteménye.
Havas számára egy olyan hely, ahol nem kell állandóan szerepelnie.
Nem kell vitatkoznia.
Nem kell éles megjegyzéseket tennie.
Csak ott lehet a diófa, a cédrus, az aranyhalas tó és az öt millióért vásárolt Szent István-szobor mellett.
A szobrot mások bármennyire is szeretnék megszerezni, egy dologban teljesen határozott.
Nem eladó.
