Keresztes Ildikó nem kerülgette a témát, amikor a hűtlenségről kérdezték. A színésznő-énekesnő szerint egy félrelépés mögött nem feltétlenül tudatos bántási szándék áll, és úgy véli, egy valóban mély kapcsolatban még egy ilyen súlyos törés után is lehet esély a megbocsátásra.
A művésznő a Félrelépni szabad című film premierjén beszélt nyíltan arról, hogyan látja a párkapcsolati hibákat, a megcsalást és azokat a helyzeteket, amikor valaki váratlanul kerül érzelmileg veszélyes közelségbe egy másik emberhez.
Keresztes Ildikó szerint az élet sokkal kevésbé fekete-fehér annál, mint hogy minden hasonló történetet egyetlen szabály alapján lehessen megítélni.
„Emberek vagyunk, egy életünk van. Szerintem bármi megtörténhet” – fogalmazott.
Úgy gondolja, a félrelépés sokszor nem előre kitervelt döntésként kezdődik.
Az ember szerinte akár úgy is belekerülhet egy helyzetbe, hogy kezdetben maga sem látja pontosan, hová vezet.
Ildikó úgy írta le ezt, hogy valaki „belesodródik egy olyan szituációba, vagy megérinti valami, amiről gondol valamit, aztán lehet, hogy nem is az”.
Vagyis az ő értelmezésében az érzelmek sokszor összekuszálódhatnak, és az első benyomás nem feltétlenül egyezik meg azzal, ami később kiderül.
A színésznő ugyanakkor egy pillanatig sem próbálta úgy beállítani a félrelépést, mintha annak ne lennének súlyos következményei.
Éppen ellenkezőleg.
Szerinte egy ilyen helyzet rengeteg fájdalmat okozhat.
Nemcsak annak, akit megcsalnak.
Hanem annak is, aki belekerül a hűtlenségbe.
„Egyrészt kellemes, de másrészről nem egy kellemes szituáció, mert az ember rengeteg fájdalmat tud okozni.”
Ezután hozzátette:
„Nem csak másoknak, hanem saját magának is.”
Keresztes Ildikó szerint éppen ezért minden történetet a maga összetettségében kell nézni.
A háttérben lehet vonzalom, bizonytalanság, érzelmi hiány, egy pillanatnyi gyengeség vagy akár egy teljesen új érzés is.
Ő azonban nem állította, hogy minden félrelépés egyforma, vagy hogy minden kapcsolatnak ugyanúgy kell reagálnia rá.
A legfontosabbnak azt tartja, hogy az érintettek őszintén végiggondolják, mit jelent számukra a kapcsolatuk.
A megbocsátás kérdésében viszont határozott véleményt fogalmazott meg.
Úgy érzi, ha két ember között valóban erős a szeretet, akkor még egy komoly sérelem után is érdemes mérlegelni, hogy mit jelentett az addigi közös élet.
„Ha nagyon szereted a másikat, akkor végiggondolod az életedet.”
Szerinte nem lehet pusztán egyetlen hibából kiindulva eltörölni mindazt, ami korábban két ember között létezett.
„És ha valaki megérte, hogy vele leéld az életedet, akkor szerintem minden mást meg lehet bocsájtani.”
Ez természetesen Keresztes Ildikó személyes véleménye.
Nem általános szabályként beszélt róla, hanem arról, ő hogyan látja a szeretet, a hűtlenség és a második esély kapcsolatát.
Azt is hozzátette, hogy egy futó kalandból akár egészen más is kialakulhat.
Vagyis szerinte nem minden félrelépés marad jelentéktelen epizód.
Előfordulhat, hogy az ember egy új kapcsolat kezdetével szembesül.
Egy ilyen helyzetben pedig már nem elég pusztán azt eldönteni, meg lehet-e bocsátani.
Azt is végig kell gondolni, kihez és milyen élethez húz valójában az ember.
Ildikó nézőpontjában ezért a hűtlenség nem egyszerűen „jó” vagy „rossz” kategóriába esik.
Szerinte az emberi kapcsolatok tele vannak olyan helyzetekkel, amelyekre nincs egyetlen mindenkire érvényes válasz.
A félrelépés okozta fájdalmat nem kisebbíti, de úgy gondolja, az érzések eredetét és következményeit is érdemes megérteni.
A színésznő mondatai azért is kelthetnek vitát, mert sokan a megcsalást olyan határnak tekintik, amely után nincs visszaút.
Ő ezzel szemben úgy látja, hogy egy hosszú és mély kapcsolat esetében a szeretet akár ennél is erősebb lehet.
Nem állítja, hogy ezt mindig könnyű megtenni.
Azt viszont igen, hogy szerinte létezhet olyan kötelék, amelyért még egy komoly csalódás után is érdemes újragondolni mindent.
Keresztes Ildikó számára végül nem maga a hibátlanság jelenti egy kapcsolat értékét.
Hanem az, hogy két ember mennyire fontos egymásnak, és képesek-e a legsúlyosabb helyzetek után is őszintén szembenézni azzal, amit együtt felépítettek.
