Még mindig nehezen dolgozza fel a szakma Scherer Péter elvesztését. A színész halála után egymás után szólalnak meg a kollégák, és egyre többen érzik úgy, hogy az ország nem becsülte meg eléggé azt az embert, aki hosszú éveken át meghatározó alakja volt a magyar színházi világnak.
Nagy Ervin a Parlamentben beszélt arról, milyen mélyen érintette a tragédia. A színész elárulta, régóta tudott arról, hogy Scherer Péter komoly nehézségekkel küzdött, és végig reménykedtek a felépülésében. A veszteség azonban teljesen lesújtotta.
A frissen kinevezett kulturális államtitkár szerint Scherer Péter munkásságát azonnal posztumusz Kossuth-díjjal kellene elismerni. Úgy fogalmazott, hogy az elmúlt években a színészt méltatlanul háttérbe szorították az állami kitüntetések terén, miközben szerinte a korszak egyik legfontosabb és legikonikusabb művésze volt.
A kérdés azért is vált különösen érzékennyé, mert a jelenlegi szabályozás szerint hivatalosan nem javasolható posztumusz Kossuth-díj. A hatályos kormányrendelet kimondja, hogy a bizottság nem tesz ajánlást halál utáni díjazásra. Ettől függetlenül a történelem során többször is előfordult, hogy valaki csak a halála után kapta meg az ország egyik legnagyobb elismerését.
Az első ilyen esetek rögtön 1948-hoz kapcsolódnak, amikor megalapították a Kossuth-díjat. Akkor olyan legendás alkotók neve is felkerült a listára, mint Bartók Béla, József Attila, Derkovits Gyula vagy Dési Huber István. Később a rendszerváltás után ismét több művészt is utólag ismertek el, köztük Latinovits Zoltánt, Márai Sándort, Hamvas Bélát és Őze Lajost.
A rendszerváltás utáni első díjátadón összesen tizenhatan kapták meg posztumusz a Kossuth-díjat. Sokak szerint ez egyfajta történelmi jóvátétel volt azoknak a művészeknek, akiket korábban mellőztek vagy háttérbe szorítottak.
Az elmúlt évtizedekben azonban már alig akadt hasonló eset. Az 1948-as és az 1990-es nagy kivételeken kívül mindössze három alkalommal adtak át posztumusz Kossuth-díjat. Emiatt Scherer Péter ügye most komoly vitát indított el a szakmán belül és a közéletben is.
Bodrogi Gyula szerint a színész teljes mértékben megérdemelné az elismerést. A Kossuth-díjas művész úgy beszélt róla, mint egy rendkívül szerethető és kiváló kollégáról, akinek a munkássága mély nyomot hagyott maga után.
Szabó Győző már óvatosabban fogalmazott. Bár ő is úgy érzi, Scherer Péter megérdemelné a díjat, személy szerint szkeptikus a posztumusz kitüntetésekkel kapcsolatban. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy életében valóban kevés hivatalos elismerést kapott, pedig szerinte nagyszerű művész volt. Azt is hozzátette, biztos benne, hogy ha még néhány év adatott volna neki, előbb-utóbb megkapta volna a Kossuth-díjat.
A színész elvesztése nemcsak a kollégákat, hanem a közönséget is mélyen megrázta. Sokak számára Scherer Péter nem egyszerűen egy ismert művész volt, hanem egy különleges karakter, akinek jelenléte összeforrt egy egész korszak hangulatával.
