Kovácsovics Fruzsina sokáig próbálta tovább vinni azt a tempót, amelyet az énekesi pálya megkövetelt tőle, ám 2024-ben elérkezett egy pont, amikor már nem tudta figyelmen kívül hagyni saját lelkiállapotát. Akkor jelentette be, hogy egy időre visszavonul, mert úgy érezte, a kiégés határára került. Most azonban arról is beszélt, milyen súlyos családi esemény adta meg a végső lökést ehhez a döntéshez: miközben egyik testvére kritikus állapotba került, neki koncertre kellett indulnia, és a színpadon úgy kellett energiát adnia a közönségnek, hogy közben fogalma sem volt, mi történik otthon.
Az énekesnő már egy ideje érezte, hogy valami nincs rendben.
A fellépések, a folyamatos készenlét és a magánéletében jelentkező nehézségek egyre nagyobb terhet jelentettek számára.
Éppen akkoriban, amikor már megfogalmazódott benne, hogy szüksége lenne egy hosszabb szünetre, a családjában is rendkívül megterhelő események történtek.
„Pont akkoriban, amikor azt éreztem, hogy ennek kicsit legyen vége, akkor nálunk a családban és a magánéletben olyan terhes dolgok zajlottak, amelyek lelkileg megterhelőek voltak.”
A végső határt azonban egyetlen, különösen drámai nap jelentette számára.
„Az utolsó csepp a pohárban egy nagyon drasztikus eset volt.”
Kovácsovics Fruzsina egyik testvére hirtelen olyan súlyos állapotba került, hogy mentőt kellett hozzá hívni.
Az énekesnő mindeközben aznapra már elvállalt egy fellépést.
„Az egyik testvérem iszonyatosan beteg lett, nagyon kritikus állapotba került, nekem viszont fellépésem volt aznap.”
A koncert előtt Fruzsina nem a szokásos készülődéssel töltötte a délelőttöt.
A családja körül forgott minden gondolata.
„Egész délelőtt, a koncert előtt a mentőt intéztem meg a háziorvossal beszéltem, anyukám ott volt vele.”
A helyzetet tovább nehezítette, hogy testvére két gyermekéről is gondoskodni kellett.
Fruzsina végül magával vitte két unokahúgát a fellépésre.
„És akkor a két unokahúgomat meg kellett fognom és vinnem a koncertre.”
Az odafelé vezető út egyik pillanatát azóta sem felejtette el.
Miközben a két kislánnyal a koncert helyszíne felé tartott, szemből megjelent egy rohammentő.
Fruzsina tudta, hogy az az autó éppen a testvéréhez siet.
„Amikor mentünk a fellépésre, akkor az a rohammentő jött szembe velünk, aki a tesómért ment.”
Ettől a pillanattól kezdve két teljesen különböző valóság között kellett léteznie.
Mellette ott volt a két unokahúga, akiknek ő jelentette abban a helyzetben a biztos pontot.
Közben megérkezett a koncertre, ahol előadóként ugyanazt várták tőle, mint mindig: mosolyt, lendületet, energiát és szórakoztatást.
A színpadra is így kellett felmennie.
Belül azonban egészen mást élt át.
„Ott volt a két unokahúgom velem a koncerten, én pedig a színpadon voltam úgy, hogy ezerrel toltam az energiát, közben a legnagyobb rettegés volt bennem végig, hogy mi történik otthon, a másik oldalon mindeközben.”
A közönség tehát egy fellépő Kovácsovics Fruzsinát látott, miközben ő fejben folyamatosan a testvérével és a családjával volt.
Éppen ez az ellentmondás döbbentette rá arra, hogy nem tudja a végtelenségig félretenni saját érzéseit a munkája kedvéért.
„Ott jöttem rá, hogy nekem ez így hosszú távon nem megy.”
Ez a nap fontos szerepet játszott abban, hogy végül valóban megálljon.
2024-ben nyilvánosan is bejelentette: pihenőre van szüksége.
Akkor kiégés közeli állapotról beszélt, és hosszú mérlegelés után a menedzsmentjével közösen arra jutottak, hogy egy időre le kell vennie a lábát a gázról.
Eredetileg legalább egy év kihagyásban gondolkodott.
Végül azonban ennél hamarabb érezte úgy, hogy készen áll a visszatérésre.
Hét hónap telt el, mire újra színpadra állt.
A két időpont között azonban Fruzsina hozzáállása jelentősen megváltozott.
A visszavonulása előtt már odáig jutott, hogy egy színpad látványa sem töltötte el örömmel.
„Mielőtt elmentem erre a ‘szünetre’, ha megláttam egy színpadot, elfordultam, hogy én ezt nem akarom.”
Az énekesnő addig hosszú időn keresztül abból élt, hogy másoknak adott élményt.
Egy ponton viszont már arra vágyott, hogy végre ne neki kelljen teljesítenie.
„Azt kértem, hogy ne én szórakoztassak, hanem engem szórakoztassanak!”
A következő hónapokban ezért tudatosan háttérbe szorította a színpadot.
Saját magára és közvetlen környezetére koncentrált.
Nem az volt a célja, hogy minél hamarabb visszatérjen, hanem az, hogy újra rendbe kerüljön testileg és lelkileg.
Pszichológushoz is járt.
„Aztán eltelt a 7 hónap, mást csináltam, pszichológushoz jártam, foglalkoztam a mentális és testi állapotommal.”
Olyan tevékenységeket keresett, amelyek nem újabb energiát vettek el tőle, hanem feltöltötték.
Ez a hét hónap végül elég volt ahhoz, hogy valami alapvetően megváltozzon benne.
A színpad, amelytől korábban már legszívesebben elfordult volna, újra hiányozni kezdett.
„Olyan dolgokat csináltam, amik feltöltöttek, és úgy tudtam visszamenni, hogy nagyon szeretnék újra koncertezni.”
Kovácsovics Fruzsina története így nem egyszerűen egy hét hónapos szakmai szünetről szólt.
A háttérben egyszerre volt jelen a kiégés közeli állapot, a családját érő súlyos lelki megterhelés és az a döbbenetes élmény, amikor előadóként teljes erővel kellett szórakoztatnia, miközben testvére állapota miatt rettegett.
Az a nap világossá tette számára, hogy vannak helyzetek, amikor a színpad nem írhat felül mindent.
A hosszabbra tervezett visszavonulás végül hét hónapig tartott, de ez az idő elég volt arra, hogy újra saját magára figyeljen, segítséget kérjen, és csak akkor térjen vissza, amikor már nem menekülni akart a fellépésektől, hanem ismét vágyott rájuk.
