Nyilvános szócsata alakult ki Nagy Natália és Ókovács Szilveszter között egy több mint egy évtizeddel ezelőtti találkozás miatt. Az író-színésznő korábban arról beszélt, miért utasította vissza, hogy első könyvéből, A Nap születésnapjából színpadi produkció készüljön az Operaházban. Az intézmény főigazgatója most részletesen reagált, és egyértelművé tette: több fontos részletre egészen másképp emlékszik.
A történet Nagy Natália első könyvéhez vezet vissza.
A Nap születésnapja című mesekönyv felkeltette Ókovács Szilveszter érdeklődését, aki úgy gondolta, a műből gyermekopera készülhetne.
Nagy Natália azonban végül nem fogadta el a lehetőséget.
Saját visszaemlékezésében azt hangsúlyozta, hogy már a könyv megjelentetésekor tudatosan úgy döntöttek a férjével, hogy nem kérnek az állami támogatásokra épülő rendszerből.
„Húsz éve, amikor az első könyvemet, A Nap születésnapját megírtam, úgy döntöttünk, hogy kimaradunk a szabadversenyt gátló, állami támogatásokkal működtetett posztkommunista rendszerből, és a könyvet saját pénzünkből, magánkiadásban jelentetjük meg.”
Natália férjével együtt érkezett a találkozóra.
Azt mondta, megtisztelőnek tartotta, hogy története az Opera színpadára kerülhetett volna, de elvi okokból nemet mondott.
Felidézése szerint az irodában azt közölte Ókováccsal, hogy előbb más állami területeken kellene rendet tenni.
„Először oldják meg az egészségügyet, az oktatást és a közbiztonságot, aztán üljünk le beszélni.”
A történet egyik legélesebb mondata ezután következett.
Nagy Natália azt állította, hogy férjével együtt arra is felszólították Ókovácsot, használja fel a befolyását a saját köreiben.
„Ja, meg arra is kértük a férjemmel, hogy mivel elég közel van a tűzhöz, csapjon már a mohó haverjai kezére, aztán ha sikerült, nekifuthatunk újra.”
Ókovács Szilveszter azonban úgy érezte, muszáj reagálnia a nyilvánosan megjelent történetre.
Elsőként már az időpontot is pontosította.
Saját naptárát elővéve azt írta, hogy a találkozó nem tíz évvel ezelőtt történt, hanem 2013 novemberében.
„Én is megnéztem a saját naptáramban: nem tíz éve, hanem 2013 novemberében kértem találkozót Natáliától, mert kezembe került a mesekönyve.”
Ókovács szerint azért kereste meg, mert meglátta a lehetőséget egy új gyermekoperában.
Tallér Zsófia zeneszerzőt szerette volna összehozni Nagy Natáliával.
„Úgy gondoltam, Tallér Zsófia zeneszerzővel összehozom, és sikeres gyermekoperát írnak majd ők ketten, a két hölgy.”
A direktor azt is hangsúlyozta, hogy korábban személyesen nem ismerte Natáliát.
„Natáliát előtte sose láttam személyesen, férjével érkezett.”
A találkozás hangulatára különösen élesen emlékszik vissza.
Ókovács szerint Natáliára erős hatással lehetett az Operaház belső világa.
„Azt hiszem, sokkolta az Operaház belvilága, a nézőket és a turistákat is szokta, de ők boldogok a szép épülettől – Natália mintha befeszült volna.”
Saját verziója szerint a gyermekoperát az Erkel Színházban szerették volna bemutatni.
Erről azonban állítása szerint már alig tudtak beszélni.
Úgy élte meg, hogy Nagy Natália és férje eleve azzal a szándékkal érkeztek, hogy elutasítsák az ajánlatot.
„Mert Natáliáék nemet mondani jöttek.”
Ezután még keményebben fogalmazott.
„Valamiért fontos volt számukra, hogy mint valami utált hercegnek, a képembe mondhassák a proklamatív hitvallásukat.”
Ókovács elismerte, hogy valóban szóba került a szabadpiac és a közbiztonság kérdése.
Azt azonban állítja, ezek az érvek nem győzték meg.
Szerinte a kultúra támogatását nem lehet addig felfüggeszteni, amíg az ország más területein minden probléma meg nem oldódik.
„Igen, a szabadpiacról regéltek, meg a közbiztonságról, de nem szégyelltem el magam, mert a napnál világosabb, hogy kultúrára addig is szükség van, amíg más területeken nincs minden rendben.”
A direktor szerint állami támogatás nélkül egy nagyobb kulturális produkció eleve nem tudna széles közönséghez eljutni.
„És hogy állami támogatás nélkül még egy mesekönyv sem, de egy gyermekopera egész biztosan nem juthat el ‘mindenkihez’.”
Nagy Natália korábbi visszaemlékezésének egy másik részletével is vitába szállt.
Azt állította, több száz milliós költségvetésről szó sem lehetett.
„És el ne felejtsem, ‘több száz milliót’ egy Aida-produkcióra sem tudnánk költeni, nemhogy gyermekdarabra.”
Ezután egyértelműen megkérdőjelezte Natália emlékeinek pontosságát.
„Valami nagyon megcsúszott Natália emlékeiben.”
Ókovács saját felidézése szerint a beszélgetés feszült volt.
Úgy emlékszik, a házaspár indulatosan beszélt, majd távozott.
A „mohó haverokra” vonatkozó mondatot ugyanakkor nem tagadta kategorikusan.
Azt mondta, egyszerűen nem emlékszik arra, hogy ilyen kijelentés valóban elhangzott volna.
„Hogy anno 13 éve Nagy Natália feltételt szabott volna, miszerint ‘csapjak rá a mohó haverjaim kezére, hisz a tűz közelében vagyok’, bevallom, nem emlékszem.”
Majd hozzátette:
View this post on Instagram
„Meglehet, így volt.”
Ezzel együtt határozottan visszautasította azt a képet, hogy ő valamilyen luxusban élő, befolyásos baráti kör része lenne.
„De se addig, se azóta nem ültem jachton, nem jártam magánpalotában vagy luxusrepcsin.”
Egyetlen kivételt említett ironikusan.
„Életemben egyszer szolgált ki pincér magánvacsorán, de ezt még korai volna elmesélnem.”
A végén pedig röviden összefoglalta saját álláspontját:
„Nincsenek mohó haverjaim.”
A történet így jelenleg két, több mint egy évtizeddel később felidézett emlékezésből áll.
Nagy Natália szerint tudatos, elvi döntést hozott, amikor nemet mondott az Operaház ajánlatára, és férjével együtt kemény kritikát fogalmazott meg Ókovács felé.
A főigazgató ezzel szemben azt állítja, hogy a találkozó több részlete egészen másként történt, mint ahogyan azt Natália most felidézte.
Abban ugyanakkor mindketten egyetérteni látszanak, hogy a beszélgetésből végül nem lett közös munka.
A gyermekopera terve nem valósult meg.
A több mint 13 évvel ezelőtti találkozás azonban most új életre kelt, és már nem egy mesekönyvről, hanem arról szól, ki hogyan emlékszik a régi összecsapásra.
