Failoni Donatella halálával egy rendkívüli művészi pálya mellett egy csaknem fél évszázados szerelmi történet is lezárult. A zongoraművész mindössze egy héttel a 80. születésnapja előtt hunyt el. Lánya, Oszter Alexandra jelentette be a fájdalmas hírt, néhány sorban búcsúzva édesanyjától. Failoni Donatella életének egyik legfontosabb része Oszter Sándor volt: kapcsolatuk szenvedélyes találkozással kezdődött, különleges szabályok szerint működött, hosszabb különéléseket is kibírt, és a színész 2021-es haláláig megmaradt közöttük az erős kötelék.
Oszter Alexandra édesanyja elvesztése után megrendítő szavakkal búcsúzott.
„Köszönöm Mindenkinek aki ma velem volt… Lezárult egy lassú,nehéz,fájdalmas periódus… Isten veled, édesanyám! A művészetek, a szép, az elegancia tanítója.”
Failoni Donatella és Oszter Sándor története 1977. október 17-én kezdődött.
Cegléden, a Muskátli Presszóban találkoztak egy Bartók–József Attila-est alkalmával. Donatella később úgy emlékezett erre a pillanatra, hogy amikor összeakadt a tekintetük, néhány másodpercre szinte megszűnt körülöttük minden más.
Az előadás után Oszter odament hozzá, megcsókolta a nyakát, majd elkérte a telefonszámát.
Még ugyanazon az éjszakán felkereste a zongoraművészt.
Hajnali négy óráig beszélgettek.
Donatella ekkor kezdte igazán megismerni azt a férfit, akit addig elsősorban az ország egyik népszerű, jóképű színészeként ismerhetett. A hosszú beszélgetés során azonban egy mélyen gondolkodó, érett emberrel találkozott.
Kapcsolatukból házasság lett, majd megszületett közös lányuk, Oszter Alexandra.
Az együttélésük azonban távolról sem hagyományos szabályok alapján működött.
Failoni Donatella később rendkívüli nyíltsággal beszélt arról, hogy férje szerette a nőket, és ő pontosan tisztában volt Oszter természetével már akkor is, amikor hozzáment.
„Én tudtam, mit kapok, mi van a csomagban, amikor összeházasodtam a férjemmel.”
Donatella azt mondta, ő maga soha nem csalta meg férjét, Oszter esetében azonban előfordult, hogy – ahogy fogalmazott – „kis kerülővel” ért haza.
Ezeket a történeteket mégsem tekintette házasságuk végét jelentő árulásnak.
„Én sosem csaltam meg, ő volt, hogy kis kerülővel jött haza.”
A zongoraművész azt is elmagyarázta, miért tudott ezzel együtt élni.
„Sosem vetettem a szemére és azt is elmondom miért: mert mindig azt éreztette velem, hogy én vagyok a legfontosabb nő az életében.”
Donatella úgy érezte, férje számára minden más kapcsolatnál fontosabb maradt.
„A királynő voltam a várban, akit a tenyerén hordozott, akit imádott és kényeztetett.”
Meggyőződése szerint Oszter soha nem hagyta volna el egy másik nő kedvéért.
„És akit sosem hagyott volna el senkiért… Ezzel mindig tisztában voltam.”
A rá jellemző öntudattal még ezt is hozzátette:
„Hiszen ilyen nőt, mint én, sosem talált volna magának és ezt ő is pontosan tudta.”
Az évtizedek előrehaladtával egy még szokatlanabb életformát alakítottak ki.
Nem töltöttek minden napot egy fedél alatt.
A nyári időszakban Oszter Sándor szívesen tartózkodott diósjenői birtokán, ahol gazdálkodott és vadászott, Donatella pedig inkább balatonrendesi otthonuk csendjét választotta.
A két külön helyszín azonban nem jelentette kapcsolatuk megszakadását.
Naponta többször is beszéltek telefonon, és saját szabályaik alapján őrizték meg házasságukat.
2021 tavaszán aztán újabb különleges fejezet kezdődött közöttük.
Több mint négy évtizeddel az első találkozásuk után ismét olyan időszakot éltek meg, amelyet a régi szerelem újbóli fellángolásaként írtak le.
Oszter ekkor egy doboz elültetésre szánt virággal érkezett Donatellához a Balatonra.
Az együtt töltött új időszak azonban tragikusan rövidnek bizonyult.
2021 októberében a 73 éves Oszter Sándor hirtelen szívrohamot kapott balatonrendesi otthonukban.
Felesége mellette volt.
A színész Donatella karjaiban hunyt el.
Férje elvesztése után a zongoraművész élete gyökeresen megváltozott.
A gyászt nehezen viselte, és Oszter emléke továbbra is erősen jelen maradt a mindennapjaiban.
Diósjenői otthonukban sok mindent pontosan úgy hagyott, ahogyan férje életében volt.
Oszter hamvainak egy részét a család saját erdejében szórták szét, azoknak a fáknak a környékén, amelyek különösen közel álltak hozzá.
Donatella egy későbbi különös élménynek is jelentőséget tulajdonított.
Egy kismadár berepült a házba, leszállt Oszter faragott székére, majd tovább repült abba a szobába, amely a férjéhez kötődött.
A művésznő ezt személyes üzenetként élte meg.
Úgy érezte, mintha férje azt üzenné neki:
„Nem vagy egyedül, ne félj!”
Ez Donatella saját spirituális értelmezése volt, számára azonban kapaszkodót jelentett a gyászban.
A férje nélkül töltött években ismét a zene vált az egyik legfontosabb támaszává.
Sokat ült a zongoránál, mert úgy gondolta, a muzsika képes gyógyítani a lelket, és legalább egy időre elvinni az embert egy szebb világba.
A halálról is meglepő nyíltsággal beszélt.
Nem magától az elmúlástól tartott igazán, hanem attól, ami odáig vezet.
Egy korábbi kijelentése férje elvesztése után különösen személyessé vált:
„Nem félek a haláltól, csak az odavezető úttól, de ha újból Sándorral együtt lehetek, még azt is kibírom.”
Failoni Donatella most egy héttel a 80. születésnapja előtt hunyt el.
Oszter Sándor öt évvel korábban távozott.
Az ő történetük azonban nem azért volt különleges, mert tökéletes házasság képét mutatták volna.
Éppen ellenkezőleg: mindketten erős személyiségek voltak, saját életet éltek, időnként külön otthonban töltötték a napjaikat, és Donatella férje nőügyeiről is nyíltan beszélt.
Mégis közel fél évszázadon át ugyanahhoz az emberhez kötötték az életüket.
Donatella számára Oszter maradt az a férfi, akivel 1977-ben egy ceglédi estén néhány másodpercre megszűnt körülöttük a világ, és akinek elvesztése után sem szűnt meg az iránta érzett szeretete.
Most lánya, Oszter Alexandra már mindkét szülőjét gyászolja, miközben két olyan művész emlékét őrzi, akiknek története jóval több volt egy hagyományos házasságnál: hosszú, viharos és saját szabályok szerint működő szövetség volt.
