Cserhalmi György augusztus 20-án a Magyar Érdemrend nagykeresztjét veszi át, miközben pályája során éppen arról vált híressé, hogy ritkán csomagolja diplomatikus mondatokba a véleményét. A Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze az elmúlt években politikáról, színházról, kollégákról és intézményekről is olyan keménységgel beszélt, hogy számos mondata önálló életre kelt. Vidnyánszky Attila különösen gyakran került a célkeresztjébe, de Árpa Attila és a Magyar Művészeti Akadémia sem úszta meg a karcos megjegyzéseket.
Cserhalmi egyik legélesebb konfliktusa Vidnyánszky Attilához kötődik.
Amikor 2024 májusában Kulka Jánost választották a Nemzet Színészévé, Cserhalmi azt kifogásolta, hogy a Nemzeti Színház vezérigazgatója nem személyesen értesítette és köszöntötte az új tagot.
A színész akkor azzal érvelt, hogy a Nemzet Színészei számára különösen fontos az a szabadság, hogy maguk dönthessenek arról, ki kerül közéjük tizenkettedikként.
„Aki pedig irigyli tőlünk azt a pici szabadságot, hogy tizenegyen dönthetünk a tizenkettedikről, annak az órája rossz irányba ketyeg. Már ameddig ketyeg.”
Néhány hónappal később ennél is keményebb mondat került elő.
Csáki Judit róla szóló könyvében Cserhalmi azt idézte fel, hogy Vidnyánszky állítólag korábban azt mondta neki: igazgatóként „meg kell tanulni hazudni”.
Cserhalmi a későbbi időszakra mindössze két szóval reagált.
„Hát sikerült.”
A két művész konfliktusa azonban jóval régebbre nyúlik vissza.
Egy 2021-es beszélgetésben Cserhalmi arról beszélt, hogy Vidnyánszky szerinte „belerúgott a mestereimbe”, amikor kétségbe vonta az előző színházi generáció bizonyos teljesítményeit.
Cserhalmi erre röviden és határozottan válaszolt.
„Azt én nem engedem.”
Ugyanebben az interjúban az aranydiplomája körüli történetet is ironikusan kommentálta.
Az a magyarázat terjedt, hogy nem találták meg a telefonszámát.
„Azt mondták, nem találták meg a telefonszámomat. Hát ott van Vidnyánszkynál a telefonszámom.”
Cserhalmi politikai ügyekben sem választott sokkal óvatosabb szavakat.
Egy 2024 decemberi interjúban a Fideszről beszélt, amelyre korábban ő maga is szavazott.
„Én nem látok ma Fideszt” – mondta.
Amikor megkérdezték tőle, hogy akkor mit lát helyette, egyetlen szóval válaszolt.
„Nem tudom. Feudalizmus.”
Ugyanebben a beszélgetésben Vidnyánszky Attila szerepéről is szó esett.
Cserhalmi szerint bizonyos kritikák egyszerűen „leperegnek” róla.
Majd világossá tette, hogy saját véleményéből nem akar engedni.
„Ne vonja kétségbe a véleményemet.”
Alföldi Róbertről ugyanakkor nem támadó hangon beszélt.
Inkább keserűen tekintett vissza arra az időszakra, amikor Alföldinek távoznia kellett a Nemzeti Színház éléről.
„Szegény Robi akkor nem tudta, hogy minek áll elébe.”
Nem minden szakmai véleménye volt azonban ennyire együttérző.
Árpa Attila kapcsán például nyersen vetette fel, mit jelent ma egyáltalán színésznek lenni.
„Azt mondják Árpa Attilára, hogy színész. Akkor mi vagyok én, kérdezem, hogy mi vagyok én?”
Majd tovább ment.
„Ha ő azt mondja nekem, hogy ő fontos, akkor mi vagyok én? Akkor nem vagyok fontos, hát nyilvánvaló.”
Cserhalmi egyik legemlékezetesebb kijelentése azonban nem konkrétan egyetlen embernek szólt.
Egy szakmai konfliktus kapcsán azokról beszélt, akik szerinte rangjuk vagy helyzetük miatt automatikus tiszteletet várnak.
Az ő válasza erre meglehetősen messze állt a diplomatikus megfogalmazástól.
„Nyalják ki a kutyám s.ggét, ha engedi.”
Cserhalmi ezzel olyan színészeket állított szembe, mint Kállai Ferenc, Törőcsik Mari és Garas Dezső.
Róluk úgy beszélt, mint olyan művészekről, akiknek nem kellett külön tiszteletet követelniük maguknak.
Szerinte egyszerűen a játékukkal érdemelték ki.
A Magyar Művészeti Akadémiával szemben szintén nem fogta vissza magát.
2021-ben tartott székfoglalója után az MMA elhatárolódott bizonyos kijelentéseitől.
Cserhalmi ezt sajátosan kommentálta.
„Annyira betojtak, hogy elhatárolódtak a beszédemtől. Azóta röhögök.”
Más alkalommal még rövidebben minősítette a szervezetet.
„Ez egy betonfejű csapat.”
Az SZFE átalakításáról és a hatalom módszereiről szólva olyan kifejezéseket használt, mint az „erőszak”, illetve azt mondta, számára mindez „a leggonoszabb időket” idézi.
A Nemzet Színészei közösségének autonómiáját viszont következetesen védte.
Kulka János megválasztása kapcsán elmondott „pici szabadság” és „rossz irányba ketyegő óra” kifejezések mögött is az az álláspont állt, hogy a tizenkét színészből álló közösség döntéseibe szerinte nem lenne helyes kívülről beleszólni.
Érdekes módon Cserhalmi önmagáról és saját szakmájáról sem mindig idealizáltan beszélt.
Vidnyánszky Attila egy 2024 decemberi válaszlevelében idézett fel tőle egy korábbi mondatot.
Cserhalmi állítólag egy kollégájukkal kapcsolatban úgy fogalmazott:
„Színésztől karakteres kiállást ne várj, tőlem se!”
Vidnyánszky ezt később „fülsértő, disszonáns mondatnak” nevezte.
Cserhalmi pályájának közéleti megszólalásaiból így egy meglehetősen következetes kép rajzolódik ki.
Ha valamivel nem értett egyet, ritkán próbálta úgy megfogalmazni, hogy senkit ne sértsen.
Vidnyánszky Attilát többször is keményen bírálta, a jelenlegi politikai-kulturális rendszert feudalizmushoz hasonlította, az MMA-t „betonfejű csapatnak” nevezte, és saját szakmájának szereplőivel kapcsolatban is tett olyan kijelentéseket, amelyek után nehéz volt félreérteni, mit gondol.
Most pedig úgy kapja meg a Magyar Érdemrend nagykeresztjét, hogy közben ugyanennek az államnak és kulturális rendszernek számos szereplőjét az elmúlt években élesen kritizálta.
Talán éppen ezért különösen jellemző rá az a kettősség, amely egész pályáját végigkíséri: az egyik oldalon a legmagasabb szakmai és állami elismerések, a másikon pedig egy művész, aki akkor sem hallgat, amikor pontosan tudja, hogy a mondatainak komoly visszhangja lesz.
